Dubravszky László Dr. hagyatéka
94 év munkásságának kiemelkedő eredményei: Antropozófia, Asztrológia, Rudolf Steiner kivonatok


Új csoport indul
- 2013.03.01.

Rudolf Steiner Máté Evangélium feldolgozása indul 1 hónap múlva.

Cédulakatalógus
- 2012.09.28.

A cédulakatalógusok bemutatása elindult. Munkásság menüpontban a Cédulakatalógus-rendszer cím alatt található. Folyamatosan frissítjük.

Önkéntes
- 2012.03.30.

Szeretnél résztvenni a Dubravszky hagyaték munkájában? Jelentkezz: aranyfeny@aranyfeny.hu címen!

Filmek
- 2012.03.27.

Évek óta készülnek Dubravszky László életét dokumentáló kisfilmek. Vágatlan anyagok megtekintése előre egyeztetett időpontban lehetséges. Tel.: 30/966-1966






Dubravszky László Dr. (1905-1999)

1905. július 3-án született Budapesten arisztokrata család fiaként. Édesapja a Földművelési Minisztérium államtitkára volt, előkelő nevelést és családi hátteret biztosított számára, mely részben hozzájárult ahhoz, hogy élete végéig a szó szoros értelmében “Grál lovag” maradhasson.

Már kora gyermekkorától megnyilvánultak kivételes képességei, rendkívüli intellektusa és kapcsolata a felsőbb hierarchiákkal.
Szeretnénk ezt érzékeltetni két példával.
Kisgyermekként nevelőnőjével sétálva az Andrássy úton, hirtelen megállt, és megélte a hétköznapi ember monoton, földhöz tapadt sorsát és akkor tudatába hasított a felismerés: „Én nem azért születtem le a Földre, mint a többi ember… Nekem küldetésem van…”
Már akkor magától értetődő volt számára a reinkarnáció ténye és az, hogy teste nem tartozik hozzá: „olyan, mint egy ruha, csak szorosabban tapad…”.
Kilenc évesen az utcáról beszűrődő mondatfoszlányok hallatán „Kitört a háború!…” villámként hasított belé a szomorú felismerés: „Vége a csodálatos, háborítatlan nyugalomnak, a napfényes, emelkedett békeidőnek mindörökre.” Ezen gondolatát megosztva a felnőttekkel, meg nem értettségre talált, a történelem azonban őt igazolta. Alig töltötte be a tizenhatodik életévét, amikor édesapja váratlanul meghalt, s ő lett a “családfő”, ami komoly, felelősségteljes döntésekkel járt.
Az Evangélikus Gimnázium (Vilma királyné út) elvégzése után a Közgazdasági Egyetemen tanult tovább, majd doktorált. A Központi Statisztikai Hivatalban kapott állást, kimagasló tehetsége, precíz és szorgalmas munkájának köszönhetően már 31 éves korában, 1936-ban miniszteri osztálytanácsosként az Elnöki Osztály vezetője lett. Karrierje tovább ívelt volna, de a második világháború és azután a jól ismert események következtében, 1948-ban elbocsátották állásából.
De térjünk vissza 1940 tavaszára. Hivatalában egy hétköznapi beszélgetés egy mondata jelentette a fordulópontot, ami figyelmét és ezzel életútját, küldetése felé irányította. Abban a „véletlen” mondatban elhangzott, hogy a precessziós mozgás folytán 2160 évenként elmozdul a Tavaszpont – mint ahogyan ezt ő is tudta –, és ez összefüggésben van a kultúrkorszakok változásaival. Megkérdezte, mely tudomány foglalkozik ezzel, s kérésére már másnap kapott négy könyvet, „nagy hozzá nem értéssel” kiválasztva. Azonnal elolvasta, kivonatolta, kért újabbakat, de nem kapott választ kérdéseire, így Győrffy László hadbíró ezredes tanfolyamára jelentkezett szeptemberben, aki az akkori Magyarország kiemelkedő asztrológusa volt.
Kezdetben hárman, majd Toto (Gerenday Antal) barátjával ketten tanultak nála, s 1942-re már mindent tudtak, amit csak meg lehetett tudni tanáruktól, nagyon sok kérdés azonban ismét nyitva maradt. Így már érthető Győrffy izgatottsága és öröme, amikor, szerencsére hamarosan – épp időben – a munkahelyére telefonált: aznap délután feltétlen menjen el hozzá, mert egy kiváló osztrák asztrológus (Paul Regenstreif) lesz vendége és nagyon szeretné, ha megismerné. Nem véletlenül. A titokzatos „német mérnök úrtól” 1942-től 1944-ig, azaz két éven keresztül Toto barátjával minden hétfőn asztrológiát, majd egy év múlva minden kedden antropozófiát tanultak.
Paul Regenstreifről mindig nagy szeretettel és hálával mesélt. Újra és újra átélte azt az örömet, izgatottságot és nyugalmat, amit akkor érez valaki, ha végre megtalálta a kincset, amit keresett. Végre találkozott egy olyan emberrel, aki nemcsak kiemelkedő és nagytudású asztrológus, hanem egyben lényeglátó, nagyvonalú szintetikus gondolkozás képességével rendelkezett. Mivel ez Dubravszky Lászlóról is teljes mértékben elmondható, érthető volt az öröme és a találkozás jelentősége, mert így igazi eszmecsere alakulhatott ki közöttük.
Ez nem csupán beszélgetés volt, ugyanis az egész anyagot elölről kellett kezdeni – természetesen gyorsított ütemben – a Düsseldorfi Iskola vonalán haladva, mely itthon addig nem volt ismert. Érdemes kitérnünk arra, hogy az Európában híres iskola – fénykora a második világháborúig tartott – megtisztította a babonáktól az anyagot, szigorúan és magas színvonalon tevékenykedett.
Miután Regenstreif csak a németek elől menekült Budapestre, a sors ily módon biztosította, hogy az értékes anyag eljuthasson Magyarországra, s nem sokkal azután, hogy ez megtörtént, 1945-ben végleg hazautazott Bécsbe. Dubravszky László számára azonban ez a találkozás nemcsak a tiszta tradicionális asztrológia: mint Szent Tudomány, hanem egy gyermekkorától áhított világ összefüggéseiről és törvényeiről jelentett mélyebb ismereteket, amely már első hallásra logikus és ismerős volt. Egy szellemtudománnyal, mely ugyan okkultizmus, de krisztusi alapon nyugszik – és ezt hangsúlyozni kell –, mert egészen új megközelítésnek számított a század elején, sőt közepén is.
Arra a kérdésre, hogy az asztrológia megváltoztatta-e gondolkozásmódját, idézzük egy beszélgetés részletét: „Az asztrológia és különösen az antropozófia tökéletesen átalakította az egész gondolkozásmódomat, és erre óriási szükség volt, mert 1945-46 után a szó szoros értelmében elpusztultam volna, így pedig sikerült ezt az időszakot épen és lelkileg töretlenül átvészelni, annak ellenére, hogy abszolút ronda időszak volt.”
1946-ban Toto barátja Peruba távozott, így egyedül maradt. Ez természetesen csak az asztrológiával kapcsolatban értendő, ugyanis életében rendkívül fontos helyet foglaltak el a barátok, ezért megszakítva az életút bemutatását, erre érdemes külön kitérni.

1941 óta – az egyes embereken kívül – kialakult körülötte egy hét főből álló szűk, és egy harminc főből álló tágabb baráti kör, ahová gyakran hívtak vendégeket (külföldről is) előadást tartani. Közeli barátai visszaemlékezései szerint a társaság központja volt. Nagy tisztelet és szeretet vette körül, kivonatait és dolgozatait örömmel adta tovább. Ezek nem csupán a hagyományos értelemben vett baráti kapcsolatok, hanem termékeny gondolatokkal és vitákkal inspirált összejövetelek voltak. Nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb generációból is született közeli barátság, akiknek nevében hasonlóképpen nyilatkozhatunk.
Azon ritka emberek közé tartozott, aki mély meggyőződésből tanított és aszerint is élt. Az volt a véleménye, ha valaki eredményeket szeretne elérni szellemi vonalon, feltétlen szükséges egyfajta áhitat (devotio), tisztelet a magasabbak iránt, és természetesen szeretet, ami Rudolf Steiner szavaival élve a legnagyobb megismerő erő. Nagyon gyakran hangsúlyozta, hogy szeretet és morál nélkül nem lehet magasabbra jutni. Óva intett a megfeszült akarattól, mert az, még ha a cél nemes, akkor is akadályozó tényező. A rá oly jellemző felülemelkedettséget és könnyedséget tanácsolta, amit pontosabban gelassenheit-nek, azaz elengedettségnek nevezett, s amikor erről beszélt, mi is valósággal a felhők fölött éreztük magunkat. Fejlett képzelőerővel rendelkezett, és mély átéléssel, olykor játékos, máskor a lényeget kiemelő hangsúlyozással beszélt, kifejező, rugalmas, gyors mimikával és szemmozgással, csillogó és átható tekintettel. Napfényes mosolya, kifejező előadásmódja, nemcsak a szellemi tartalmat segített megértetni, hanem atmoszférát teremtve, érzékelhetővé vált, életre kelt, s azonnal magával ragadta a hallgatóságot. Egy-egy kazettáját lejegyezve és újra olvasva, mindig nagyon hiányzik valami. Az a valami, ami karizmatikus szellemi erejéből sugárzott átütő erővel, amit talán úgy lehetne szemléltetni, hogy körülötte kitisztult és megváltozott a levegő. Telve volt szeretettel, elengedettséggel, színnel, hol játékos, hol sajátos árnyalt humorral, rugalmas és energikus lendülettel. Nem szerette a felesleges beszédet és az üresjáratokat. Ilyenkor udvariasan, de határozott sürgetéssel gyakran mondogatta: „Gyerünk tovább!” Kilencvennégy évesen is egy kortalan fiatalember nézett velünk szembe, amit szerinte a meditációnak köszönhetett. Mindig éberen figyelt, arra koncentrált, amit csinált és felhívta a figyelmet a gondolkozási lustaságra, ami az asztrál tendenciának kedvezve a fejlődés gátjává válik. Szüntelenül feltette a kérdést magának és tanítványainak: „Mi következik ebből?” A sokszempontúságot, rugalmasságot és elaszticitást is nagyon fontosnak tartotta. A kitartó „lelki iskolázás” jelentőségét „nem lehet elégszer hangsúlyozni” – Rudolf Steiner öt alapgyakorlatával ajánlott kezdeni, – mert az kézzel fogható eredményhez vezet, amit az illető saját maga is felismer: „Jé, átalakultam!” Ez az érzékimentes gondolkozás képessége eléréséhez is egy hatékony lehetőség, s a tudatfelerősítéssel történő meditációhoz vezető út is egyben. Gyakran hallottuk tőle: „Csak, ha érdektelenek vagyunk valamely igazsággal szemben, akkor nyilatkozik meg előttünk.” Mindenben rendszerező és rendszerető volt, óramű pontosság és szigorú önkritika jellemezte. Szerénysége miatt keveset tudhatott érdemeiről az, aki nem kérdezett pontosan. Ha komolyan érdekelte valami, körültekintően és alapos gondossággal gyűjtött hozzá anyagot és dolgozta fel azt. Volt, aki „Lexikonnak” nevezte, emberi léptékkel nézve alig hihető tárgyi tudása és kiváló memóriája miatt. Nem lehet tudni, miért vezetett naplót, hiszen hosszú évekre visszamenőleg is minden évre és annak minden napjára emlékezett. Sohasem mondott megalapozatlanul véleményt, bármiről kérdeztük, abban biztosak lehettünk, hogy válasza megfontolt, lényegre törő és pontos lesz. Bosszantotta, ha valaki felületes ismeretek alapján nyilvánít véleményt. A rá oly jellemző, nagyvonalú, szintetikus és érzékimentes gondolkozás is példaként szolgál számunkra, mert mindent ily módon elemzett. Ha valaki felületesen ismerte, sokszor félreérthette, mert egyenesen és határozottan közölte ellenvéleményét. Nem akart megbántani senkit, sőt, kifejezetten kellemetlen volt számára „ütközni”, de ha nem tudta elkerülni: az volt a meggyőződése, hogy elveiért és a lényeges kérdésekért feltétlenül ki kell állnia, mert ha hallgat, azt hiszik, egyetért. Egész életében tanított (csoportokat is).

Térjünk vissza az életút folytatásához.
1946-tól nagyon sok közeli ismerőse és barátja hagyta el az országot. Hívták őt is, de tudta, hogy nem választhatja a könnyebb utat, ennek következtében 1949-től 1951-ig kitelepítették Hajdúhadházára. E két év sem telt el kihasználatlanul. Budapestről folyamatosan kapott német nyelvű anyagot (főként Rudolf Steiner előadásokat), amit fordított és kivonatolt, s amint elkészült vele visszaküldte, így sokszorosíthatták.
1951-től ismét Budapesten folytathatta azt a munkát, amit addig végzett. Mellette Charonhoz járt, s a tradicionális okkultizmusról szerzett mélyebb ismereteket (antropozófus szemüvegén keresztül!), és meditációs gyakorlatot végzett, s ezzel technikája tovább fejlődött. Ebben az időben erről több füzet készült.

1955-től Előd István főtiszteletessel 33 éven keresztül péntekenként, az atya minden lelki gyermekének elkészítették és feldolgozták a horoszkópját (még születési korrekciót is), ami állandó gyakorlatot jelentett számára népes baráti köre és tanítványai mellett.
Az Antropozófiai Társaság (1959-től 89-ig) tagjaként próbálta megszerzett tudásának esszenciáját a gyakorlatba átvinni, hogy „ne csak filozofálás és lecketanulás legyen, mert attól a lélek nem fejlődik”. Szomorúan emlékezett vissza eredménytelen erőfeszítéseire, azonban amikor értékelte azt az időszakot, már a jól ismert mosollyal magyarázta: ez nem lehetett másképp, hiszen nem érkezett el az ideje, Rudolf Steiner csak a magokat hintette el.
1960-tól 65-ig foglalkozott eszperantó nyelvvel, és a sors ismét biztosította számára, hogy a legkiválóbbakkal lehessen közeli kapcsolatban: Kalocsay professzorral és az Egyetemes Eszperantó Szövetség titkárával, Rapennával, akik tisztelték tehetségét és nagyra becsülték alkotását, a jogi szótárt.
1971-ben lezárult egy rendkívül nehéz kitartást igénylő életszakasz, amiről tárgyilagosan mindig megjegyezte, hogy bármilyen ronda is volt, be kell látnia szükségességét (miután semmilyen más lehetőség nem adódott, minden energiát erre koncentrálhatott). Ha helyesen tesszük fel a kérdést: hogyan készülhetett volna el több ezer oldal más körülmények között, hogyan is végezhette volna el küldetését másként, akkor világosan látszik, ami földi szempontból nézve kegyetlen sors, szellemiből szükséges, csodálatos és missziós út, ami sohasem átlagos. Egész életét az jellemezte, hogy a magasabb szempontot igyekezett mindig az alacsonyabb fölé rendelni. A legnehezebb időkben is fáradhatatlanul dolgozott íróasztala mellett, intenzív és tartalmas belső élettel megtöltött magányban. Ehhez nagy akaraterő, fáradhatatlan munkabírás, tudatosság volt szükséges, ugyanakkor az óriási életmű csak ilyen kitartó szorgalom árán születhetett meg.
Polihisztor volt. Hét nyelvet „birtokolt”. Nyugodtan doktorálhatott volna magyar- és világtörténelemből. Rengeteg önéletrajzi regényt olvasott, elsősorban politikusokról, hadvezérekről és rendkívüli emberekről, ami talán inspirálta a hírességek horoszkópjainak felhasználását tudományos munkájában. Földrajzzal is foglalkozott, s különleges képzelőereje segítségével bármelyik földrész illetve ország atmoszféráját, jellegzetességét úgy élte át, mintha ott járt volna. Ő sohasem volt külföldön, de a “világ” eljött hozzá (számos levél és látogató). Foglalkozott még asztronómiával, fizikával, stratégiával, statisztikával, légi- és vízi járművek motor-konstrukcióival, – bővebben nem térhetünk ki – s mindezekről is színesen tudott beszélni.
Feltétlenül meg kell említeni, hogy 1975-ben, amikor kezdtek elterjedni a kis teljesítményű személyi számítógépek, 70 éves korában képes volt arra, hogy ezzel az egészen új tudományterülettel is behatóan megismerkedjen, s azt alkalmazva, maradandót alkosson: négy dolgozatban az összes asztrológiai számítás programját kidolgozta.

1995-ben a 90. születésnapja tiszteletére rendezett ünnepségen több mint 200 asztrológus „szívében a szeretet lángjával” tett tanúbizonyságot arról, hogy nem volt hiábavaló az életmű, amit szerényen, örömteli meghatottsággal köszönt meg.
Életének utolsó három évében is olvasott, tanított, mindvégig a rá jellemző, tiszta tudatú éleslátással. Távozása előtt pár héttel fejezte be „A tradicionális asztrológia tankönyve” című könyv második, javított és bővített kiadásának lektorálását.
1999. október 30-án távozott közülünk. Több mint fél évszázados (1940–1999.) munkássága – asztrológia és szellemtudományok terén – mindvégig rendkívül termékeny volt.
A Düsseldorfi Iskola vonalán tovább haladva, elméleti és gyakorlati tapasztalatok egyesítéséből születtek legfontosabb munkái (asztrológia):
– a primer direkciós születési korrekciós eljárás kiegészítése, az ún. Dubravszky-féle grafikus módszer kidolgozása;
– Az állócsillagok az asztrológiában c. tanulmánya többek között lehetővé teszi a 30 legfontosabb állócsillag bekapcsolását a horoszkóp kifejtésébe;
– kifejtési sorrend kidolgozása;
– rendszerezte a világ asztrológiai gyakorlatában fellelhető különböző házrendszereket, kiszűrte melyek használhatóak, illetve a különböző házrendszerek elméletét az érdeklődők számára is érthető formába öntötte;
– megoldotta a sarkkörön túli horoszkóp felállításának problémáját és értelmezte az asztrológiai házak szerepét, kifejtését a déli félgömbön és a trópusokon.

Folytatta Rudolf Steiner munkáját, mert nem csupán lefordította előadásainak hatalmas anyagát – ami az akkori hallgatóság számára készült –, hanem rendszerezte azt, s kivonataiban, összefoglaló munkáiban és dolgozataiban tovább építette számunkra és a jövendő számára.
Egész életében önzetlenül törekedett arra, hogy tanítása, fordításai, kivonatai és dolgozatai által (összességében több mint tízezer oldal) az embereknek átadja tudását, s mindezekért a legnehezebb időkben sem fogadott el pénzt. Hajlíthatatlan moralitása, mint ahogyan élete és életműve, példaértékű.
Életének utolsó tíz évében szinte minden nap mellette lehettünk. Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy abban a kegyelemben részesülhettünk, hogy nemcsak mesterünket, hanem hűséges és önzetlen barátunkat is tisztelhetjük személyében, akit szeretete sem befolyásolt abban, hogy szigorú következetességgel kísérje szellemi fejlődésünket. Ígéretet tettünk Laci bácsinak, hogy szellemi örökségét gondozzuk, és tovább visszük.

Végül idézzük Dubravszky László szavait (részlet egy 1995-ben készült riportból):
“Én az asztrológiát mindig egy magasabb, Szent Tudománynak tartottam, s ennek megfelelő tisztelettel bántam vele, és így is ’merültem bele’…
…Az egészen természetes, hogy az eleve elrendelést legfeljebb a karmával lehet kapcsolatba hozni. Azzal, hogy a Földre jöttünk, azzal egy bizonyos feladatkört, egy bizonyos missziót vállaltunk magunkra, hogy azonban azt a missziót hogyan végezzük el, hogyan ’állunk hozzá’, az teljesen a szabad akaratunktól, vagyis a Szellemünktől függ. Attól a Szellemünktől, ami nem nyilatkozik meg a horoszkópban, s ezt nagyon fontos leszögezni. (Az ember négy léttagozatából: fizikai test, éter test, asztrál test és a Szellem vagy Mental vagy Ich, mindegy hogy nevezzük, csak az alsó hármat tartalmazza a horoszkóp.) A Szellem fölötte áll a horoszkópnak, és ez nem is lehet másként, mert az embert épp a szabad akarat jellemzi. Tehát egyik oldalon van a karma, a feladat, a misszió, amivel a Fölre jöttünk, amit el kell végeznünk, ami előző életeinknek a következménye, a másik oldalon pedig ott áll a szabad akarat (sokan összetévesztik a szabad cselekvéssel!), vagyis, hogyan reagálunk arra, ahogy a karma kopogtat az ajtónkon, és bizonyos helyzeteket kényszerít ránk. Az lenne a cél, hogy ne kössük, hanem lehetőleg oldjuk a karmát. Ez a földi élet lényege, és az, hogy különb emberként haljunk meg, mint ahogy megszülettünk.
Minden embernek van egy bizonyos horoszkópja, melyben a fizikai-éteri-asztrál, főképpen az asztrál tulajdonságai jelentkeznek. Mindezekről következtetéseket lehet levonni: melyek az életben az ember jellemének az erős, és melyek a gyenge oldalai. Hol tud fölé emelkedni az élethelyzeteknek, és hol van meg a veszély, ahol besodródik kellemetlenségekbe, vagy esetleg bukásba.

Az asztrológiai tanácsadásnak tulajdonképpen az a lényege, hogy tudatosítsa a hozzánk fordulóban, hogy melyek az erős oldalak, a harmonikus, sikeres, szerencsés területek, képességek, irányok, és melyek a gyengék, diszharmonikusak. Tulajdonképpen ezt minden ember egy bizonyos fokig érzi és tudja, az érdekes azonban az, hogy amit az emberek tudnak, az homályos, sejtésszerű. Amikor az asztrológusnak módjában áll kifejezni fogalomnyelven és rátapintani az adottságokra, ezzel tudatosítja az illetőben azt.
A tudatosítás révén a Mental, az Ich, a Szellemnek a figyelme ráterelődik a már ’élessé vált képre’, és ennek következtében kézbe tudja magát ’ragadni’, és át tudja alakítani a jellemét, ha elég erős és kitartó.
…Fontos megemlíteni, hogy annak, aki egy másik embernek a lelkébe, életsorsába betekint, rendkívül nagy a felelőssége, ez nyilvánvaló. Éppen ezért kiemeltem hét nagyon fontos szempontot, amire az asztrológusnak komolyan figyelnie kell, és állandóan fejlesztenie magában… Összefoglalva: 1. megalapozott tudás, 2. lényeglátás, 3. szellemi tapintóérzék, 4. empatia vagy beleérző-képesség, 5. érzékimentes gondolkodás, 6. morál, 7. szeretetteljes hozzáállás, ami automatikusan segíti (és nem sérti!) a hozzáfordulót, aki, ne felejtsük el, mindig egy kicsit kiszolgáltatott.
Ha mindezek mellett a tiszta szellemi útra is rátalált – s amin következetesen és meggyőződéssel halad –, észreveszi, hogy a gondolkozása is teljesen átalakul, és ez képessé teszi arra, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is ’épen maradjon’, s szellemileg töretlenül átvészelje. Ez a kisugárzás feltétlenül hat arra az emberre, aki segítségért fordul hozzá.
Lényeges felhívni a figyelmet a meditáció jelentőségére az elmondottakkal kapcsolatban, mert nemcsak a testi, lelki és szellemi harmóniát segít biztosítani, hanem – egy felgyorsított – szellemi fejlődést is, ami az egyik legfontosabb földi missziónk…”

Forrás: Jupiter egyesület honlapja




Dubravszky László Alapítvány honlapja

Honlapkészítés